1895. szeptember 18-án született dr. Merényi Gusztáv orvos altábornagy, a magyar repülőorvoslás egyik kiemelkedő alakja. A repülés élettani hatásaival foglalkozott. Nevéhez fűződött a Repülőorvosi Vizsgáló Intézet és az első Magyar Véradó Központ és Vérellátó Állomás megalapítása is.
Felvidéki nemesi katonacsaládból származott, de munkássága Magyarországhoz köthető. Orvosi diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen szerezte meg 1920-ban, honvédségi ösztöndíjjal. 1936-tól a magyar légierő vezető orvosaként, a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott. 1938-ban megszervezte – a Műszaki Egyetem Aerodinamikai Intézetének együttműködésével – az első magassági kísérleti állomást, ahol a nagy magasságban bekövetkező dekompresszió és oxigénhiányos állapot kérdéseit vizsgálta. Később a Karolina úton az első magyar Repülőorvosi Vizsgáló Intézet az ő tervei alapján készült el. 1942-ben egyetemi magántanárrá habilitálták, repülésélettanból a szegedi és kolozsvári egyetemeken tartott előadásokat.
A második világháború ideje alatt orvos vezérőrnagy a magyar királyi légierő egészségügyi szolgálatának főnöke volt, a repülés élettani hatásaival, a hirtelen cselekvőképtelenség kockázatával foglalkozott. A háborút követően előbb a Honvéd Orvosi Kar főnöke, majd a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetője lett, orvos-vezérőrnagyi rendfokozatban.
1950-ben koncepciós perbe fogták (Tábornokok pere, ún. Sólyom-per) és a koholt vádak miatt halálra ítélték, kivégezték, majd 1956. október 13-án újratemették.
Emlékét a budapesti Merényi Gusztáv Kórház, a III. kerületben található emléktábla őrzi, sírja pedig a Farkasréti temetőben található.
Szöveg: Merényi Vivien